Búcsú a Sóstói Múzeumfalutól

Kedves Barátaim, Felebarátaim, Ismerőseim és csupán csak engem ismerők!

Bizonyára sokan értesültek már róla, hogy elérkeztem ahhoz az életkorhoz, amikor nyug-díjba vonulhatok. Épp itt az ideje, hogy számvetést csináljak: mit tettem az alatt a közel 40 év alatt, amit a Sóstói Múzeumfaluban eltöltöttem, milyen eredmények (amik szép számmal bekövetkeztek) és kudarcok (utóbbiak szerencsére jóval ritkábban) értek ezen idő alatt.

Úgy vélem, nincs okom szégyenkezni. Szakmájukban is elhivatottságukat érző munka¬tár-saim segítségével az intézményt bel- és külföldön ismertté és elismertté tettük, Magyarország leg-na¬gyobb regionális skanzenjévé váltunk, szakmai és közművelődési munkánk kiemelkedő a hazai ilyen jellegű múzeumok között. Az ezért kapott elismerések és kitüntetések közül a leg-büszkébb azokra vagyok, amelyeket közösen, a múzeumban végzett munkánk révén nyertünk el (itt az Év Múze¬u¬ma, a Családbarát Múzeum és a Vendégváró Múzeum címre gondolok), hiszen ezekben benne vannak azok a munkatársak is, akik felnőttek a cseppet sem könnyű feladathoz, s nem azt néz¬ték, hogy lejárt a munkaidejük, hanem azt, hogy minden programot becsülettel be kell fejezni¬ük, legyenek azok éjszakai vagy éppen hétvégi és ünnepnapi események.
Köszönöm mindannyiuknak a becsületes munkát, a kitartást, a szakmai és emberi értéke¬ket, felkészültségüket, a rám és egymásra sugárzó figyelmüket és megbecsülésüket. Igazi „család” vált belőlünk, melynek tagjai egymást segítve, a közönséget kiszolgálva végezték munkájukat és „tették a dolgukat”. Ilyen társaságot könnyű volt irányítani, hiszen mindenki tudta, hogy mit kell csinálnia.

Örül a lelkem, hogy ilyen eredményeket értünk el közösen, s ez alatt az idő alatt számtalan örömben osztoztunk együtt.
Örül a lelkem annak is, hogy Önök milyen sokan osztozni kívántak az évek során a mi örö-münk¬ben.

Ugyanakkor fáj a szívem, amikor azt látom, hogy az általunk felépített és prosperáló intéz-ményt az a veszély fenyegeti, hogy nem a sok év alatt kialakult és bevált módon kell továbbmennie. Amikor a mun¬kál¬tatóm¬nak bejelentettem nyugdíjba vonulási szándékomat, nem sejtettem, hogy ezzel mi¬lyen folyamatokat in¬dítok el a Sóstói Múzeumfalu életében. Az „utódlásom” kérdése indula¬tokat szít, összetartó és szak¬ma¬ilag kiváló munkatársaim sorsa megkérdezésük nélkül dőlt el és kell, hogy folyjon majd tovább…

Botorság volt részemről azt hinni, hogy lehet ráhatásom az utódom kiválasztására. Úgy véltem, hogy az elért eredményeim alapján figyelembe veszik az erre vonatkozó véleményemet, de nem… Szomorú a lelkem, hogy nem az elképzelésem teljesült az új igazgató kiválasztásánál, itt már a tőlünk teljesen független, vélt vagy való¬di elvárások jöttek csak számításba, nem a falu érdeke. Kár…

Így hát kedves Barátaim, kérem, szeressék továbbra is a múzeumot, hiszen Önök a záloga annak, hogy az általunk kialakított út járható. Az Önök szeretete, megbecsülése serkentett bennünket eddig is a munkára, érdekes programok megszervezésére, s úgy vélem, volt munkatársaim erőt merítenek az Önök bizalmából. Becsüljék meg a Múzeumfalut, hiszen múltunk ilyen összeállítású szelete másutt nem lelhető fel.

Én pedig nyugalomba vonulásom után igyekszem visszatérni az igazgatói feladataim ellátása miatt utóbbi időben hanyagolt levéltári kutatómunkához, de hogy a népi építészetet sem felejtsem el, a Magyarországi Tájházszövetségben betöltött elnöki tisztségem erre inspirál. Bár úgy terveztem, hogy ha igénylik, szívesen segítek a Múzeumfalu szakmai továbbvitelében, de erre a jelen körülmények között nem érzek késztetést…

Végezetül mit is mondhatnék a már kiválasztott leendő utódomnak? Kívánom, hogy legyen elég kitartása és szervezőkészsége a múzeum szerteágazó tevékenységének koordinálásához, s remélem, fel tud nőni a feladathoz, amit ez a munka megkíván!

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel: Dr. Páll István

– Facebook.com alapján, Nyíregyháza, 2015.04.19. –

Be the first to comment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .